Keresés:  OK    |    RSS Feed RSS    |   ENGLISH
főoldal  »  Tények és kutatások

Klímaváltozás

Az éghajlatváltozással kapcsolatban megjelent nemzetközi közgazdasági elemzések:- Stern jelentés-Európai Bizottság költség-haszon elemzése


A legfrissebb kutatási eredmények szerint a jövőbeli globális éghajlat-politikai rendszerben valamennyi fejlett és átalakuló gazdaságú országnak kibocsátás-csökkentési vállalásokat kell teljesíteni, valamint a fejlődő országoknak is fokozatosan, fejlettségi szintjük és üvegházgáz-kibocsátásuk figyelembevételével részt kell vállalniuk a kibocsátások csökkentésében a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülésének érdekében.

Az üvegházgáz-kibocsátásokat négyféleképpen lehet csökkenteni. A költségek erőteljesen eltérnek attól függően, hogy a négy módszer milyen kombinációjáról van szó, és hogy melyik gazdasági ágban:

  • a kibocsátás-intenzív termékek és szolgáltatások iránti kereslet csökkentése;
  • nagyobb hatékonyság, ami pénz- és kibocsátás megtakarítást eredményezhet;
  • a nem-energia kibocsátásokra vonatkozó intézkedések, mint például az erdőirtás elkerülése;
  • az energia, a hő és a közlekedés területén az alacsony széntartalmú technológiákra való áttérés.

A kibocsátás csökkentés költségei emellett függenek a stabilizációs céltól és szinttől, a kiinduló helyzettől és az alkalmazott kibocsátás csökkentési technológiáktól, ugyanúgy mint a technológiai változás sebességétől.

Stern-jelentés

A 2006 őszén napvilágot látott Stern-jelentés  szerint az éghajlatváltozás a valaha látott legnagyobb kihívás elé állítja a világgazdaságot. A jelentés szerint az üvegházgáz kibocsátás-csökkentésre úgy kell tekinteni, mint a jövőbe történő befektetésre, hiszen a hathatós, gyors kibocsátás-csökkentés előnyei messze felülmúlják annak költségeit. A Stern-jelentés készítésekor gazdasági modellekkel vizsgálták, hogy a kibocsátás-csökkentési célértékek függvényében hogyan alakulnak annak költségei. A jelentés szerint az 1990-es szinthez viszonyított 80%-os csökkentés esetén a világ összesített GDP-je +4 és –12% közötti tartományban változhat. Vizsgálataik szerint 2050-ig az 550 ppm CO2 egyenérték stabilizációs szinthez tartó átlagos éves költségek jellemző értéke a világ összesített GDP-jének 1%-a körül valószínűsíthető. A „nem-cselekvés” ellenben a világgazdaságot néhány évtized múlva a világ éves GDP-jének legalább 5%-ával, a legrosszabb forgatókönyv szerint ennél magasabb, az egyes szélsőséges helyzeteket is beszámítva, akár 20%-os veszteséggel is terhelhetné.

Stern-jelentésben ismertetett eredmények további finomítása szükséges, főképp annak tekintetében, hogy az éghajlatváltozás nem lineáris folyamat és a közgazdaságtudomány eszköztára nehezen tudja kezelni a szélsőséges hatású jelenségeket és a visszafordíthatatlan események (pl. fajok kihalása) költségeit.

Európai Bizottság költség-haszon elemzése

Az Európai Bizottság a 2007. január 10-én nyilvánosságra hozott energia-klíma csomag részeként hatáselemzést végzett a 2020-ra vonatkozó kibocsátás-csökkentési költségek nagyságrendjére vonatkozólag . Az elemzéshez felhasznált modell azt szimulálja, hogy várhatóan hogyan alakul az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentése és annak az Unió GDP-jére gyakorolt hatása, ha 2012 után globális részvétel lesz a kibocsátás-csökkentési rendszerben, illetve ha csak az EU vállal csökkentést. A vizsgálat főbb megállapításai a következők:

  • Ha az EU mellett a többi fejlett, valamint a legfejlettebb fejlődő országok is tesznek vállalásokat az EU csökkentési célkitűzése 31% lenne, amiből 21%-ot belső csökkentéssel, 10%-ot pedig tiszta fejlesztési mechanizmussal (CDM) érne el. Ebben az esetben a globális kibocsátás-csökkentés 24%-ot érne el. Ennek költsége 2020-ra az EU GDP-jét 2,8%-kal csökkentené 1990-hez képest, mert a karbon piacon és a CDM-ben való széles körű részvétel miatt a kibocsátási egység jogok ára növekedne.
  • Arra az esetre, ha az EU egyedül vállal 21%-os csökkentést két szcenáriót dolgoztak ki. Mindkét forgatókönyv szerint a realizálható globális kibocsátás-csökkenés csupán 3,5% lenne. Ha nincs lehetőség CDM alkalmazására, akkor a 21%-os csökkentés egészét belső intézkedésekkel kell elérni, így a zárt rendszer miatt viszonylag szűkösen rendelkezésre álló kibocsátási egység jogok ára magas lesz, ami 2020-ra 1,4%-os GDP csökkenést jelent 1990-hez képest. A másik forgatókönyv szerint van lehetőség CDM használatára. Ez azt jelentené, hogy akár belső csökkentés nélkül, csak CDM-ből megvalósítható a 21%-os uniós szintű kibocsátás-csökkentés. A magasabb kibocsátási egység jog kínálat miatt az egységet ára csökkenne, így a GDP-re gyakorolt hatása -0,3% lenne.