Keresés:  OK    |    RSS Feed RSS    |   ENGLISH
főoldal  »  Klímapolitika  »  Nemzetközi tevékenység

IPCC

Az éghajlatváltozás szakmai kérdéseivel foglalkozó ENSZ szervezet – az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC ). 

 

Az IPCC mandátuma és tagjai

A globális felmelegedés problémáját felismerő Világmeteorológiai Szervezet (WMO) az Egyesült Nemzetek Környezeti Programjával (UNEP) közösen 1988-ban létrehozta az IPCC-t, amely nyitva áll minden ENSZ és WMO tag előtt.

Az IPCC feladata, hogy tudományos, szakmai és társadalmi-gazdasági információk biztosításával segítsen egy átfogó, objektív és átlátható képet alkotni az emberi faj okozta klímaváltozás kockázatairól, annak lehetséges hatásairól, illetve az alkalmazkodás és megfékezés lehetőségeiről. Az IPCC nem folytat kutatásokat és nem kíséri figyelemmel az éghajlatra vonatkozó adatokat, vagy más idetartozó paramétereket. Összefoglaló megállapításait főleg a már publikált tudományos szakirodalom alapján készíti.

Az IPCC három munkacsoportból (Working Group I-III.) és egy leltárkészítő egységből (Task Force) áll.

  • Working Group I. - az éghajlati rendszer változásainak tudományos aspektusait foglalja össze.
  • Working group II. - a természeti és társadalmi-gazdasági rendszerek a klímaváltozással szembeni sebezhetőségét, a változás pozitív és negatív következményeit és az alkalmazkodás lehetőségeit foglalja össze
  • Working Group III. - az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését és a klímaváltozás megfékezésének más lehetséges módszereit foglalja össze
  • Az Üvegházhatású Gázok Nemzeti Leltárát összeállító Task Force az IPCC Üvegházhatású Gázok Nemzeti Leltári Programjáért felelős különálló csoport.

 

Az IPPC első jelentése

 

Az IPPC második jelentése

Az IPCC április 6-án, Brüsszelben hozta nyilvánosságra a legújabb jelentést az éghajlatváltozás-tényről és a következményekről Hatások. Alkalmazkodás és sebezhetőség címmel.

A jelentés megerősíti a már februárban jelzett tényeket: az éghajlat változik, az éves átlaghőmérséklet növekszik, a gleccserek olvadnak, az évszakok eltolódnak. A folyamatban az emberi tevékenységből származó üvegházhatású-emissziók játsszák a fontos szerepet. A negatív hatások főleg a déli féltekén lesznek intenzívek, de az északra eső földrészek is csak rövid távon profitálhatnak, ha tovább melegszik az éghajlat téli áradásokra, veszélyeztetett ökoszisztémákra kell számítaniuk.

A jelentés arra enged következtetni, a globális dél lakossága szenvedi el majd a legnegatívabb következményeket, az ivóvíz-krízis miatt százmilliók válhatnak környezeti menekültté, megismételve a népvándorlások korát.

Alapjában véve azonban nem lesznek nyertes vagy vesztes országai az éghajlatváltozásnak, következésképpen nem elég az emisszió-csökkentésre figyelni, hanem az alkalmazkodásra, a védelemre is hangsúlyt kell fektetni. A kiotói protokoll ellenében egy hatékonyabb nemzetközi szerződésre van szükség.

A jelentés szerint főleg 2020 után sújtanak a felvázolt jelenségek, a tendenciák viszont már most világosan kimutathatók. Az árvíz- és aszálykockázat növekedése, az új kórokozók megjelenése, a hőhullámok gyakoribbá válása már most megfigyelhető, ez alól a Kárpát-medence sem kivétel.

 

Az IPPC harmadik jelentése

Május 4-én, Bangkokban hozták nyilvánosságra az IPCC legújabb, idei harmadik jelentését. Amíg az ezelőtt egy hónappal közölt jelentés a sebezhetőségekre hívta fel a figyelmet, addig a mostani, Mitigation of Climate Change címmel az éghajlatváltozás enyhítésének lehetséges módozatait tartalmazza.

Az IPCC megállapítja, hogy a jelenlegi klímavédő politikákkal az éghajlatváltozás nem állítható meg, sőt tovább fokozódhat. 1970-től napjainkig 70%-al nőtt az emisszió szint, ha csak annyit teszünk, mint eddig, 2030-ra további 90%-os üvegházhatású emisszió-növekedésre kell számítanunk.

A több mint kétezer szakember bevonásával készített jelentés potenciális csökkentési stratégiákat, javaslatokat vázol fel rövidebb (2030-ig), illetve hosszabb (2030 után) távra, abból a megállapításból kiindulva, hogy az éghajlatváltozás enyhítésére létezik gazdasági háttér és potenciál. A klímaterápia tehát nem a költségek, sokkal inkább az idő akadályába ütközik.

A jelentés az energiaszektort illetően hatékonyabb energiahasználatot, a fosszilis energiahordozóktól való fokozatos elfordulást helyezi kilátásba az atomenergia és a megújuló energiaforrások (szél-, nap-, víz-, geotermális-, bioenergia) felé. A közlekedésnek szintén az energetikai hatékonyságot kell szem előtt tartania: a kevésbé szennyező közlekedési és szállítási módoknak (pl. vasút, kerékpár, gyaloglás) nagyobb teret kell nyerniük a közlekedésben, ezenkívül a hibridautók, a bioüzemanyagok jelenthetik a megoldást. Az építkezésnek a világítási, a fűtési és hűtési technológiáknál kell hatékonyabban eljárnia. A hatékonyság a jelszó az ipar esetében is, a termelési folyamatoknak megfelelő, specifikus energiakímélő technológiákat kell bevezetni. A mezőgazdaságban csökkenteni kell a fosszilis energiák használatát, a széntárolási lehetőségeket kell újragondolni, a metán és más üvegházhatású gáz kibocsátását szükséges csökkenteni. A hulladékgazdálkodás nagyobb mértékben kell hogy figyeljen az újrahasznosításra és a megelőzésre.

A technológiai átállásokon túl, az éghajlatváltozás enyhítése életmódbeli változásokat, politikai elkötelezettséget igényel. Ezek mindenikének akadályait is fölvázolja a jelentés. Ha viszont akadályokon túlmenően 2030-ra sikerül csökkenteni a jelenlegi üvegházhatású kibocsátások rátáját, 2030 után már a stabilizáción lesz a hangsúly.

 

Az IPCC negyedik jelentése

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Negyedik Értékelő Jelentése 2007-ben jelent meg.

 

Az IPCC negyedik értékelő jelentésének adaptációval foglalkozó részének rövid, magyar kivonata itt olvasható pdf

 

A negyedik értékelő jelentés mitigációval foglalkozó részének kivonata szintén elérhető magyar nyelven pdf

 

A 4. értékelő jelentés tudományos alapokkal foglalkozó részének magyar kivonata itt érhető el pdf