Keresés:  OK    |    RSS Feed RSS    |   ENGLISH
főoldal  »  Klímavédelem  »  Mi a klímaváltozás?

Globális hatások

Komplex számítógépes modellek felhasználásával lehetséges a globális és regionális éghajlat múltbeli, jelenlegi és jövőbeli változásainak vizsgálata.

modellezesAz IPCC által meghatározott kibocsátási forgatókönyvek mindegyike szerint a globális átlaghőmérséklet emelkedése várható a 21. században. A legnagyobb változást előrejelző forgatókönyv szerint a földi átlaghőmérséklet 2100-ban akár 6,4°C-kal is magasabb lehet az 1980-1999 közötti időszak átlaghőmérsékleténél. Ugyanezen bázisidőszakhoz képest 2100-ra a világtengerek szintje is emelkedni fog 0,2-0,6 méterrel pusztán a felmelegedés hatására bekövetkező óceáni víz hőtágulása miatt. Az antropogén eredetű felmelegedés (ezt az 2.5 ábran a narancssárga görbe jelzi) és ennek hatására a világtenger szintjének emelkedése a 21. század során még akkor is folytatódik, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül stabilizálni.

A globális hőmérséklet emelkedésével a hirtelen és vélhetően megfordíthatatlan változások gyakorisága megnövekszik, és ezek súlyos hatásokkal járhatnak. Ezen hatások között van:

A metánhidrát destabilizációja
Kiemelkedő tudósok attól tartanak, hogy ugyanaz a nem konvencionális földgáztartalék, melyet egyesek az energiáért folyó, növekvő harcban szeretnének kitermelni, nagy mértékben fokozhatja a globális felmelegedést.

Az Egyesült Államok Földtani Intézetének tudósai kiszámították, hogy mintegy 10.0  00 milliárd tonna szén lelhető fel a metánhidrát-tartalékokban. Az intézet tudósai és más energiai iparágakhoz tartozó kutatók arra fordítják idejüket, hogy hogyan oldják meg az energiaellátás problémáit ezeknek a jégszerű hidrátanyagok kitermelésével és elégetésével. Ezzel foglalkoznak annak ellenére, hogy ismeretes, hogy a metán feltehetően sokkal erőteljesebb üvegházgáz a molekulák számát tekintve, mint a szén-dioxid, és hogy sok metángáz elkerülhetetlenül kikerülne a légkörbe a kitermelés folyamán, az égetés során keletkező szén-dioxid-kibocsátáson kívül.

A talaj okozza azt, hogy a szárazföld bioszférája kibocsátóból elnyelővé válik
A felmelegedő talaj egyre több szén-dioxidot fog kibocsátani a mai állapothoz képest. Jelenleg a szárazföldön található növényzet a légkörben található szén-dioxid nettó csökkentőjeként szolgál a fotoszintézisnek köszönhetően, ami a fosszilis tüzelőanyagok égetése során kibocsátott szén-dioxid egynegyedét elnyeli.

Egy felmelegedő világban a szerves anyagnak a talajban történő lebomlása felgyorsul, végül azt eredményezi, hogy a szárazföld bioszférája nem elnyeli a szenet, hanem annak forrásául szolgál. Egyes modellek azt sejtetik, hogy ez egy 400-500 ppm közötti légköri szén-dioxid-koncentráció esetén fordulhat elő, más szavakkal: mostantól számítva mintegy egy évtized és fél évszázad közötti időszak elteltével.

Az „óceáni szállítószalag” megszűnik
Az észak atlanti térségben az óceán áramlatrendszerét egy természetes szállítószalag-folyamat irányítja: a Grönland felől érkező sűrű, sós alámerülő víz vonzza a Karib-térség északi részéről a meleg vizet. Ez a felszíni áramlás, a Golf-áramlat egy erős melegítő hatással van a nyugat-európai klímára. A „szállítószalag” leállhat, ha Grönlandon és az Északi-sarkon akkora lesz a jégolvadás, hogy az meggátolja azt, hogy a víz annyira sós legyen, hogy alá tudjon merülni. Volt már ilyen a múltban, legutóbb 12 ezer évvel ezelőtt. Egy gyorsan melegedő világban ebben az esetben Nyugat-Európában egy jelentős hőmérsékletcsökkenés következne be.

A grönlandi jégsapkák olvadása
A Földet borító édesvíz mintegy 6%-a, azaz 2,6 millió köbméter víz egy majd két kilométer vastag jégtakaróként terül el Grönlandon. Ez elolvadhat. Ha ez bekövetkezne, a globális átlagos tengerszint mintegy 7 métert emelkedne, elöntve a tengerparti városokat és területeket, ahol a világ népességének nagy része él, és ahol a legtöbb gazdasági és mezőgazdasági tevékenység koncentrálódik. A kutatók most azért aggódnak, hogy ez egy lassú, visszafordíthatatlan folyamatként bekövetkezik, ha a regionális felmelegedés meghaladja a körülbelül 2,7 ºC-ot. Ez a folyamat mintegy 1000 évig is eltarthat.

A nyugat-antarktiszi jégtakaró tengerbe csúszása
Nemcsak a grönlandi jégtakaró képes a globális átlagos tengerszintet méterekkel megemelni. A nyugat-antarktiszi jégtábla több mint 3 kilométer vastag, és a kontinentális selfhez tapadt jégselfekkel kapcsolódik a kontinenshez. Ha ezek a selfek alulról elolvadnak a melegedő vízben, az egész „építmény” darabokra hullva kerül az óceánba. Ha ez bekövetkezne, a tengerek szintje mintegy 5 méterrel megemelkedne néhány száz éven belül, attól függetlenül, hogy a jég elolvadt-e, vagy sem.

Az exeteri klíma konferenciáján 2005 februárjában a Brit Antarktisz-kutató Társaság igazgatója, Chris Rapley arra figyelmeztetett, hogy „...tanúi voltunk a jégtakaró erőteljes összeomlása kezdetének.” Az ilyen megállapításokra az ad okot, hogy a kontinens három legnagyobb gleccsere a Pine Island körül hatalmas mennyiségű jeget veszít: becslések szerint körülbelül évi 250 köbmétert. Ha ez a különleges alvó óriás felébred, mást sem hagy tovább aludni. A nyugat-antarktiszi jégtakaró destabilizálhatja a még nagyobb kelet-antarktiszi jégtakarót, ami globálisan 50 méteres tengerszint-emelkedést okozhat.

Ezen hatások mellett további óvatosságot követel, hogy jelentős változás esetén az éghajlati rendszer viselkedésében meglévő tehetetlenség miatt a folyamat visszafordítására sem marad belátható időn belül esély.